Kedves Olvasók!

Immár az ötödik blog bejegyzést olvashatjátok, amely a közeljövőben megnyíló Ötvös Mesterségtörténeti Gyűjteményről, illetve annak végleges helyére történő elhelyezéséről nyújt tájékoztatást. Nagyon fontosak ezek az írások, mert általuk széles körben megismerhetővé válik az intézmény lényege, célja és programja. Fontos, mert egy ilyen projekt létrehozása a kezdetekben olyan meglehetősen nagy költséggel jár, amely anyagi hozzájárulás nélkül nem lenne kivitelezhető. Hamarosan gyűjtést indítunk el, számítva támogatóink áldozatkészségére. Köszönhetően az ezt megelőző négy bejegyzésnek, minden segítőnk tudni fogja, hogy adományával milyen egyedülállóan nagyszerű ügyet szolgál.

Ám egyfajta túlzásnak tartom, hogy az eddig megjelentekben olyan személyi kultusz alakult ki körülöttem, melynek során szinte valamennyi tudósítást a rólam készült fotók kísérik és tartalmilag is az én személyemet emeli ki.

Megköszönve a szerkesztők jóindulatát és elfogultságát, tisztelettel kérem, hogy a jövőben inkább közös célunkra fektessék mondandójukat. A leendő múzeum ugyanis nem rólam szól, és megvalósításának sem én vagyok az egyetlen szereplője. Hosszú éveken át magányos harcosként igyekeztem létrehozni egy állandó jellegű kiállítást, ám sorra kudarcot vallottam. Amikor kollégáim, barátaim az ügy mellé álltak, lenyűgöző elkötelezettséggel, lelkesedéssel és szorgalommal olyan jelentős lépéseket tettek, melyeknek eredményeképpen nagy eséllyel számíthatunk egy kora őszi ünnepélyes megnyitóra az Akácfa utcában. Hálásan köszönöm munkájukat, mert nélkülük az aktuális valóság helyett, továbbra is csak egy bizonytalan álmot kergetnénk.