Az idén ősszel végleges otthonába költöző gyűjteményünk előtörténetében jó néhány bemutatkozási lehetőségünk volt.
Elsőként 2004-ben találkozhatott a közönség a szokatlan tárgy együttessel. A helyszín a Syma Csarnok Nemzetközi Ékszer és Óra Kiállítása volt, ahol három vitrinben szerepeltek az ötvös mesterség múltjának szerszámai és dokumentumai. Már ekkor megmutatkozott az irántuk való óriási figyelem, tárlóinak tartalma felvette a versenyt érdeklődés tekintetében az egyébként igen színvonalas, hazai és a világ minden tájáról érkező ékszerek és márkás órák sokaságával. A további években többször is megrendezésre került a Hungoro, melyeken majdnem mindegyikén megjelenhettünk, mindannyiszor nem kis sikerrel.
A rendszeresen megrendezésre kerülő Ékszerek Éjszakája keretében kiállítottunk a Fiatal Iparművészek Stúdiójában. Helyszűke miatt csak egy keskeny tárló állt rendelkezésünkre. Bár nagyon kevés anyag fért el benne, nagyon jól érvényesült az a kontraszt, amely a kortárs alkotások és a régmúlt emlékeinek látványa kiváltott.
(Itt jegyzem meg, hogy az Akácfa utcai állandó „múzeumunk” működésének egyik kiemelkedő célja a rendszeres időszaki kiállítások megrendezése, mely elsősorban a fiatal és kevésbé fiatal szakmabelieknek nyújt alkalmat munkáik bemutatására)
Szintén az Ékszerek Éjszakájának köszönhetően meghívást kaptunk a Postamúzeumba, ahol már lehetőség volt az interaktivitásra, azaz a látogatók is kipróbálhatták cizellőri képességüket. A kiállítás a múzeum vezetőjének kívánságára PONCOLJ VELÜNK! címet viselte.
2013-ban rendeztük meg az első átfogóbb tárlatunkat, melynek interaktív bemutatói még élményszerűbbé tette a látottakat. A Műszaki és Közlekedési Múzeum KINCSKÉSZÍTŐK MŰHELYTITKAI c. kiállítása két hónapon át fogadta látogatóit. Utólagos értékelések szerint, ez volt az év leglátogatottabb időszaki kiállítás ebben az intézményben. Az eseménynek komoly sajtó visszhangja volt, kivétel nélkül elismerő tartalommal.
Három év múlva megjelent a Metálmorfózis c. könyv, mely a gyűjtemény egy kisebb részét jeleníti meg rövid leírásokban, három nyelven és sok kitűnő fotóval. A kötet sikerét mi sem bizonyítja jobban az a tény, hogy már a második kiadása is fogyóban van.
A Nagyházi Művészeti Alapítvány felkérésére ismét egy nagyközönséget vonzó, jelentős kiállítással rukkolhattunk elő, ÖTVÖSÖK ÖRÖKSÉGE címmel. Mivel ez az esemény relatíve a közelmúlt rendezvénye volt, széleskörű népszerűségének már a mai fiatalok is tanúi lehettek.
Az eddigi bemutatók kiállított anyaga csupán egy vékony keresztmetszetét mutatta be az ötvös mesterség régi eszközeinek, dokumentumainak, stb. Ez természetes, hiszen a helyszínek nem minden esetben kedvező adottságai, szűkebb területei és nem utolsósorban a logisztika bonyolultsága behatárolták a rendezők, kurátorok lehetőségeit. Az ősszel debütáló állandó kiállításunk 109 nm-es területe alkalmas arra, hogy a gyűjtemény teljes egészében, bizonyos didaktikai és múzeológiai elvárásoknak megfelelően egy rendkívül izgalmas látogatóközponttá váljon. Ennek megvalósításához az anyagiakon túl, sok dolgos kézre, azaz önkéntes jelentkezőkre van szükség. Megtapasztalva a projekt ismerőseinek eddig is tanúsított lelkesedését, egyáltalán nem tartok attól, hogy ezek hiányában meghiúsulhatna a terv valóra váltása.
Hamarosan újabb izgalmas részletekkel jelentkezünk
