Sokféle motivációja lehet a gyűjtésnek, melyek általában már a gyerekkorban is megmutatkoznak. Ez alól én sem voltam kivétel. Természetesen, magam is sokfélét gyűjtöttem; bélyeget, ásványokat, rovarokat, később könyvritkaságokat, néha egy-egy, szakmámhoz kötődő régi műtárgyat és sokféle mást. 

Zoltán Tamás - Fotó: Kissimon István

A kéziszerszámok iránti érdeklődésemet egy öreg ötvösműhelyben tett látogatásom váltotta ki. Életemben először, nagyon fiatalon jártam ilyen helyen és atmoszférája azonnal megragadott. Az addig nem ismert furcsa formájú szerszámok; speciális kalapácsok, formavasak, kézi hengerek, mintázó eszközök, a különleges alakú, munkaasztal (brett) és sorolhatnám,- mintegy szentéllyé varázsolta számomra a teret. Később, amikor magam is ötvös lettem, ezekkel a csodákkal vettem körbe magam, miközben társaimmá váltak a munkámban. Mindennapos „találkozásaink” folyamán egyre inkább véltem felfedezni szépségüket, arányosságukat, ergonómiai nagyszerűségüket. Nem volt nehéz megfejteni esztétikai tökéletességük titkát, hiszen nem gyári termékekről van szó, hanem az évszázadok alatt kialakult, a felhasználó mesterek által saját kezűleg készített, tevékenységüket célzatosan szolgáló instrumentumokról. Gyakorlati hasznosságukon túl, remekmívű műtárgyként tekintettem,- és tekintek rájuk, mind a mai napig.

Sok évvel ezelőtt a Pénzverő udvarán egy nagy halomban ékkő csiszoló korongok sokasága volt összedobálva. Miután a gyár gyémántcsiszoló műhelye megszűnt, ezek az értékes darabok feleslegessé váltak és várták elszállításukat a vasöntödébe. Szerettem volna legalább egyet megvásárolni belőlük, de az üzem egyik egykori vezetője megtagadta tőlem a vétel lehetőségét. Ez volt az a pillanat, amikor eldöntöttem, hogy a meglévő eszközeimen túl, és lehetőségeimhez képest, megmentem mesterségem ipartörténeti jelentőséggel bíró tárgyi emlékeit, ezekkel is gyarapítva addigi gyűjteményemet. Ettől kezdve a gyűjtésem új értelmet kapott és megszűnt öncélúvá válni. Úgy határoztam, hogy amikor eljön az ideje, és összejön egy szakmailag kifogástalan kvalitású, és megfelelő mennyiségű anyag, múzeumi keretek közt nyilvánosságra bocsátom a kollekciót. Már az első pillanatban megfogalmazódott bennem annak gondolata, hogy egy ilyen jellegű kiállítással nem csak szakmai közösségemet szolgálom majd, hanem egy szélesebb látogatói kör számára is betekintést teremtsek a „kincskészítés műhelytitkaiba” (Képes Gábor címadó ötlete egy néhány évvel ezelőtti időszaki kiállítás alkalmából). 

A gyűjtés aktusa a szerzés öröméről, a vadászat izgalmáról szól, és könnyen valódi szenvedéllyé válhat. Ugyanakkor, e tevékenység rengeteg egyéb élménnyel is jár. Hasonlóan gondolkodó emberek barátságáról, a bolhapiaci alkudozás, sokszor komikumba hajló „dramaturgiájáról”, a véletlen rátalálás eufórikus állapotáról, a talányos tárgy eredetének, nemegyszer funkciójának megfejtéséről, a tárgyismeret megosztásáról, stb., stb.

Ám egy gyűjtemény birtoklásának sajnos megvannak a maga árnyoldalai is. Egy ritka értékű, sokak érdeklődésére számot tartó kollekció, mit sem ér, ha annak kincsei elzárva a külvilágtól, fiókokban, raktárakban, pincékben tárolódnak. Szorongató érzés uralja el a gyűjtőt, amikor arra gondol, hogy halála után mi lesz a sorsa az általa létrehozott gyűjteménynek. 

Több évtizeden át műtárgyak restaurálásával foglalkoztam. Ennek során, számos magángyűjtővel volt kapcsolatom és bizony, nem egyszer kellett megtapasztalnom, hogy az élők sorából való távozásukat követően-, az addig példátlan elkötelezettséggel, sok lemondással, szakavatott kutatómunkával, áldozatos anyagi kiadásokkal járó életmű, darabjaira hullott. Dacára annak, hogy még aktív korukban biztosítani szerették volna megőrzésüket. Nem sikerült nekik, mert a bürokrácia zavaros útvesztői, a döntéshozók nem megfelelő hozzáállása, vagy egyszerűen az anyagiak forrásának hiánya megakadályozta.

Reményeim szerint, az Ötvös Mesterségtörténeti Gyűjtemény elkerüli a fent idézett történetet. Számos biztató jel utal erre és kollégáimmal együtt várjuk azt a napot, amikor ünnepélyes keretek közt megnyílhat állandó kiállításunk, mert végre megvalósulásában láthatjuk viszont több évtizedes álmunkat!

 Maradj velünk, mert hamarosan újabb izgalmas cikkel jelentkezünk