Tóth Judit nagylelkűen licitre bocsátott egy 18K arany Doxa órát. 

"Zoltán Tamás kitartó munkáját, a szakmához való önzetlen tiszteletét, pénzt, fáradságot nem kímélő elhivatottságát nagyra tartva, fontosnak éreztem felajánlani a múzeum javára az órát!"

 Licitálni a következő linken található poszt alatt lehet, kommentben.

https://www.facebook.com/NEKSZOE/posts/583081059784006

Licit időtartama: 2021.08.09 - 2021.08.23. 18:00

Kikiáltási ár: 50.000 Ft

Licitlépcső: 5.000 Ft

Leírás:

• 18K arany Doxa karóra
• Szép, működőképes állapotban
• Átmérő: 32 mm

Érvényes licitetet csak a fent megjelelölt bejegyzés alatt lehet tenni a megjelölt időtartam alatt. Judit a teljes összeget a Gyűjtemény javára ajánlja fel adomány ként.

 Mindenkinek jó licitálást kívánunk és köszönjük, ha bármilyen egyéb anyagi felajánlással támogatod a Gyűjtemény létrejöttét. 

 Bővebben a kezdeményezésről és felajánlásról itt: LINK

Sokéves előkészület után, egy különleges, a maga nemében rendhagyó gyűjtemény múzeum jellegű kiállítás megvalósításának küszöbére érkeztünk!

Elnyert pályázatunk eredményeképpen hozzá jutottunk egy Belső Erzsébetvárosi 109 nm alapterületű helyiséghez, amely minden vonatkozásában alkalmas arra, hogy a nemzetközi viszonylatban is jelentős ötvös mesterségtörténeti anyagnak végleges,- színvonalában valamennyi elvárásnak elfogadhatóan otthont biztosítson. Arról, hogy a létesítmény látványosságai mellett még hányféle gazdag és változatos programot kínál, a korábbi blog bejegyzésekből már értesülhetett a T. Olvasó.

Az Akácfa utca 59. sz. alatti helyszín adottságai kielégítőek, de ahhoz, hogy a sajátos tematikának megfelelően funkcionális és esztétikus térré változzon, számos műszaki és építészeti változtatásra, valamint teljes felújítására van szükség. Előzetes számításaink szerint az átalakítások, a biztonsági rendszer kiépítése, a hiányzó berendezések pótlása, és a kezdéshez szükséges számtalan és elengedhetetlen további teendők költségei mintegy 7.350.000.- Forintot tesznek ki.

A mi vagyonunk egy több tízmillió forintot kitevő értékes és ritka gyűjtemény, tárlók és egyéb, már meglévő berendezési tárgyak, az előkészületekhez és a későbbi működtetéshez szükséges szaktudás, továbbá számos önkéntes dolgos kéz és lelkes operatív munkatárs.

Anyagiak tekintetében azonban rosszul állunk, ezért a fent említett összeg előteremtéséért gyűjtési akciót indítunk el. Mindazon támogatóink adományaira számítunk, akik nem csak felismerték a tervezett létesítmény jelentőségét és fontosságát, de kedvüket lelni is szeretnék az általa nyújtandó tartalmas, sokszínű élményben

A legszerényebb összegű felajánlás is fontos, mert sok kicsi, sokra megy. 

A befolyó összegeket a NEKSZOE (Nemesfémművesek és Kapcsolódó Szakmák Országos Egyesülete) kezeli.

Felajánlott támogatói összeget banki utalással tudod eljuttatni hozzánk

Ezúton is köszönjük, hogy hozzájárulásoddal egy olyan nemes ügyet szolgálsz, melynek hírére a határainkon túl is felfigyelnek. 

Tisztelettel:

A NEKSZOE VEZETŐSÉGE és az ÖTVÖS MESTERSÉGTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNY KURÁTORAI

Az idén ősszel végleges otthonába költöző gyűjteményünk előtörténetében jó néhány bemutatkozási lehetőségünk volt.

Elsőként 2004-ben találkozhatott a közönség a szokatlan tárgy együttessel. A helyszín a Syma Csarnok Nemzetközi Ékszer és Óra Kiállítása volt, ahol három vitrinben szerepeltek az ötvös mesterség múltjának szerszámai és dokumentumai. Már ekkor megmutatkozott az irántuk való óriási figyelem, tárlóinak tartalma felvette a versenyt érdeklődés tekintetében az egyébként igen színvonalas, hazai és a világ minden tájáról érkező ékszerek és márkás órák sokaságával. A további években többször is megrendezésre került a Hungoro, melyeken majdnem mindegyikén megjelenhettünk, mindannyiszor nem kis sikerrel.

A rendszeresen megrendezésre kerülő Ékszerek Éjszakája keretében kiállítottunk a Fiatal Iparművészek Stúdiójában. Helyszűke miatt csak egy keskeny tárló állt rendelkezésünkre. Bár nagyon kevés anyag fért el benne, nagyon jól érvényesült az a kontraszt, amely a kortárs alkotások és a régmúlt emlékeinek látványa kiváltott.

(Itt jegyzem meg, hogy az Akácfa utcai állandó „múzeumunk” működésének egyik kiemelkedő célja a rendszeres időszaki kiállítások megrendezése, mely elsősorban a fiatal és kevésbé fiatal szakmabelieknek nyújt alkalmat munkáik bemutatására)

Szintén az Ékszerek Éjszakájának köszönhetően meghívást kaptunk a Postamúzeumba, ahol már lehetőség volt az interaktivitásra, azaz a látogatók is kipróbálhatták cizellőri képességüket. A kiállítás a múzeum vezetőjének kívánságára PONCOLJ VELÜNK! címet viselte.

2013-ban rendeztük meg az első átfogóbb tárlatunkat, melynek interaktív bemutatói még élményszerűbbé tette a látottakat. A Műszaki és Közlekedési Múzeum KINCSKÉSZÍTŐK MŰHELYTITKAI c. kiállítása két hónapon át fogadta látogatóit. Utólagos értékelések szerint, ez volt az év leglátogatottabb időszaki kiállítás ebben az intézményben. Az eseménynek komoly sajtó visszhangja volt, kivétel nélkül elismerő tartalommal.

Három év múlva megjelent a Metálmorfózis c. könyv, mely a gyűjtemény egy kisebb részét jeleníti meg rövid leírásokban, három nyelven és sok kitűnő fotóval. A kötet sikerét mi sem bizonyítja jobban az a tény, hogy már a második kiadása is fogyóban van.

A Nagyházi Művészeti Alapítvány felkérésére ismét egy nagyközönséget vonzó, jelentős kiállítással rukkolhattunk elő, ÖTVÖSÖK ÖRÖKSÉGE címmel. Mivel ez az esemény relatíve a közelmúlt rendezvénye volt, széleskörű népszerűségének már a mai fiatalok is tanúi lehettek.

Az eddigi bemutatók kiállított anyaga csupán egy vékony keresztmetszetét mutatta be az ötvös mesterség régi eszközeinek, dokumentumainak, stb. Ez természetes, hiszen a helyszínek nem minden esetben kedvező adottságai, szűkebb területei és nem utolsósorban a logisztika bonyolultsága behatárolták a rendezők, kurátorok lehetőségeit. Az ősszel debütáló állandó kiállításunk 109 nm-es területe alkalmas arra, hogy a gyűjtemény teljes egészében, bizonyos didaktikai és múzeológiai elvárásoknak megfelelően egy rendkívül izgalmas látogatóközponttá váljon. Ennek megvalósításához az anyagiakon túl, sok dolgos kézre, azaz önkéntes jelentkezőkre van szükség. Megtapasztalva a projekt ismerőseinek eddig is tanúsított lelkesedését, egyáltalán nem tartok attól, hogy ezek hiányában meghiúsulhatna a terv valóra váltása.

Hamarosan újabb izgalmas részletekkel jelentkezünk 

Kedves Olvasók!

Immár az ötödik blog bejegyzést olvashatjátok, amely a közeljövőben megnyíló Ötvös Mesterségtörténeti Gyűjteményről, illetve annak végleges helyére történő elhelyezéséről nyújt tájékoztatást. Nagyon fontosak ezek az írások, mert általuk széles körben megismerhetővé válik az intézmény lényege, célja és programja. Fontos, mert egy ilyen projekt létrehozása a kezdetekben olyan meglehetősen nagy költséggel jár, amely anyagi hozzájárulás nélkül nem lenne kivitelezhető. Hamarosan gyűjtést indítunk el, számítva támogatóink áldozatkészségére. Köszönhetően az ezt megelőző négy bejegyzésnek, minden segítőnk tudni fogja, hogy adományával milyen egyedülállóan nagyszerű ügyet szolgál.

Ám egyfajta túlzásnak tartom, hogy az eddig megjelentekben olyan személyi kultusz alakult ki körülöttem, melynek során szinte valamennyi tudósítást a rólam készült fotók kísérik és tartalmilag is az én személyemet emeli ki.

Megköszönve a szerkesztők jóindulatát és elfogultságát, tisztelettel kérem, hogy a jövőben inkább közös célunkra fektessék mondandójukat. A leendő múzeum ugyanis nem rólam szól, és megvalósításának sem én vagyok az egyetlen szereplője. Hosszú éveken át magányos harcosként igyekeztem létrehozni egy állandó jellegű kiállítást, ám sorra kudarcot vallottam. Amikor kollégáim, barátaim az ügy mellé álltak, lenyűgöző elkötelezettséggel, lelkesedéssel és szorgalommal olyan jelentős lépéseket tettek, melyeknek eredményeképpen nagy eséllyel számíthatunk egy kora őszi ünnepélyes megnyitóra az Akácfa utcában. Hálásan köszönöm munkájukat, mert nélkülük az aktuális valóság helyett, továbbra is csak egy bizonytalan álmot kergetnénk.

A Nemesfémművesek és Kapcsolódó Szakmák Országos Egyesülete (NEKSZOE) 2018-ban alakult meg. Elsődleges feladatai közé tartozik az ötvös szakmai közösség építése és érdekeinek képviselete.

A NEKSZOE vezetőségének és tagságának kitartó és következetes munkájának köszönhetően az alábbi eddigi eredményeiről számolhatok be:

• Az aranyműves, ezüstműves és vésnök szakmák képzésének törlési szándékát a Hivatallal történő eredményes egyeztetés folytán megakadályozta. Ennek értelmében, a felsorolt ágazatok továbbra is az oktatás része marad.

• A Nemesfém Hitelesítő Intézettel olyan partneri viszonyt alakított ki az Egyesület, mely a korábbiak gyakorlatára nem volt jellemző. Ennek a kölcsönös együttműködésnek, már több pozitív hozadékát észlelheti a hazai nemesfémes közösség.

• Folyamatosan szervez szakmai előadásokat. Ezeken az eseményeken egy-egy szakterület kiválósága osztja meg hallgatóságával tudását, tapasztalatait. Az eddig lezajlott igen magas színvonalú előadásokról minden alkalommal videofelvétel készült, melyek igen hasznosak és tanulságosak lehetnek az elkövetkezendő ötvös generációk számára is.

Zoltán Tamás, Egyesületünk tagja és támogatója a kezdetektől. Embersége, szakmai pályája és felelősségteljes magatartása, méltán lehet példaértékű mindannyiunk számára. A Gyűjtemény ügye és annak méltó helyen való megvalósulása az elmúlt egy évben kiemelt feladata volt az Egyesület operatív tagságának.

Köszönjük Tamásnak a végtelen szakmai alázatát, az évtizedeken át tartó gyűjtőmunkáját, és azt a majdnem húsz éves szélmalomharcnak mondható küzdelmét is, melyet együttes erővel, győzelemre vihettünk.

Idén, azaz 2021-ben az Egyesület és Tamás összefogásával sikerült Erzsébetváros Önkormányzatával olyan megállapodást kötni melynek eredményeképpen, a Gyűjtemény végre az őt megillető állandó helyre kerülhet a Belső-Erzsébetváros egyik utcafronti helyiségében.

A hazai ötvösök szakmai közössége óriási mérföldkőhöz érkezett azzal, hogy a gyűjtemény rangjának megfelelő helyére kerülhet. A muzeális értékű ötvös eszközök, egy korabeli műhely, az esztétikus, ma már alig-, vagy egyáltalán nem ismert szerszámok, a szakma történetét illusztráló dokumentumok és számos más relikvia bemutatása mellett, ebben a közösségi térben válhat lehetővé időszaki kiállítások megrendezése, szakmai előadások szervezése, kulturális programok és még sokak érdeklődésére számító esemény megtartása.

Természetesen hosszú még az út ami elöttünk áll, de hiszünk benne, hogy közös összefogással minden akadályt le tudunk küzdeni. Hamarosan elkérkezünk oda, hogy minden segítőkész barát, kolléga ki tudja venni a részét ennek a csodának a létrehozásában.

Maradj velünk, mert folytatjuk.

Az Ötvös Mesterségtörténeti Gyűjtemény célja többrétegű. Az egyenként is fontos rétegek egymásra rakódnak és együtt építik fel a gyűjtemény egyedülálló és hiánypótló lényegét.

A ma már alig fellelhető, meglehetősen ritka ipartörténeti,- számos esetben pedig helytörténeti jelentőséggel bíró eszközök és dokumentumok gondozása, feldolgozása, kutatása, őrzése a továbbiakban a mi közös feladatunk és felelősségünk lesz.

A dokumentum- és eszköztár arra hivatott, hogy a kiállított tárgyakon keresztül bemutassa az ötvös mesterség múltjának és jelenének sokszínűségét és egyedülállóságát azok számára is, akik eddig nem ismerhették meg egy különleges szakma titkait, rejtélyeit.

Legalább ugyanilyen jelentős a szerepe van a szakma oktatásában is. Diákjaink számára nem csupán a csodás eszközök látványa, a régi szerszámok megismerése és szeretete, hanem a rendszeresen szervezésre kerülő kulturális- és szakmai rendezvények, előadások, időszaki kiállítások is erősíthetik a mesterség iránt való elköteleződésüket.

Az intézmény másik igen lényeges célja, hogy klubjában találkozhassanak a különböző ötvös nemzedékek tagjai és eme közösségi események révén, szakmai tapasztalatokat oszthatnak meg egymás között, a baráti és kollegiális viszony ápolása mellett.

Az írás elején említett rétegek úgy épülnek egymásra, amilyen módon egy szép régi, sokat használt ezüstműves kalapácsot elemez az értő szemlélő. Rendeltetését szolgáló formája, finom megmunkálása készítőjének szakmaszeretetéről mesél. A használatából eredő kopások és apró sérülései pedig aktív életéről árulkodnak. Ily módon enged betekintést mindenki számára egy gazdag múltra visszatekintő mesterség csodálatos világába az Ötvös Mesterségtörténeti Gyűjtemény.

Ne maradj le a következő cikkről sem! Hamarosan újra jelentkezünk

Sokféle motivációja lehet a gyűjtésnek, melyek általában már a gyerekkorban is megmutatkoznak. Ez alól én sem voltam kivétel. Természetesen, magam is sokfélét gyűjtöttem; bélyeget, ásványokat, rovarokat, később könyvritkaságokat, néha egy-egy, szakmámhoz kötődő régi műtárgyat és sokféle mást. 

Zoltán Tamás - Fotó: Kissimon István

A kéziszerszámok iránti érdeklődésemet egy öreg ötvösműhelyben tett látogatásom váltotta ki. Életemben először, nagyon fiatalon jártam ilyen helyen és atmoszférája azonnal megragadott. Az addig nem ismert furcsa formájú szerszámok; speciális kalapácsok, formavasak, kézi hengerek, mintázó eszközök, a különleges alakú, munkaasztal (brett) és sorolhatnám,- mintegy szentéllyé varázsolta számomra a teret. Később, amikor magam is ötvös lettem, ezekkel a csodákkal vettem körbe magam, miközben társaimmá váltak a munkámban. Mindennapos „találkozásaink” folyamán egyre inkább véltem felfedezni szépségüket, arányosságukat, ergonómiai nagyszerűségüket. Nem volt nehéz megfejteni esztétikai tökéletességük titkát, hiszen nem gyári termékekről van szó, hanem az évszázadok alatt kialakult, a felhasználó mesterek által saját kezűleg készített, tevékenységüket célzatosan szolgáló instrumentumokról. Gyakorlati hasznosságukon túl, remekmívű műtárgyként tekintettem,- és tekintek rájuk, mind a mai napig.

Sok évvel ezelőtt a Pénzverő udvarán egy nagy halomban ékkő csiszoló korongok sokasága volt összedobálva. Miután a gyár gyémántcsiszoló műhelye megszűnt, ezek az értékes darabok feleslegessé váltak és várták elszállításukat a vasöntödébe. Szerettem volna legalább egyet megvásárolni belőlük, de az üzem egyik egykori vezetője megtagadta tőlem a vétel lehetőségét. Ez volt az a pillanat, amikor eldöntöttem, hogy a meglévő eszközeimen túl, és lehetőségeimhez képest, megmentem mesterségem ipartörténeti jelentőséggel bíró tárgyi emlékeit, ezekkel is gyarapítva addigi gyűjteményemet. Ettől kezdve a gyűjtésem új értelmet kapott és megszűnt öncélúvá válni. Úgy határoztam, hogy amikor eljön az ideje, és összejön egy szakmailag kifogástalan kvalitású, és megfelelő mennyiségű anyag, múzeumi keretek közt nyilvánosságra bocsátom a kollekciót. Már az első pillanatban megfogalmazódott bennem annak gondolata, hogy egy ilyen jellegű kiállítással nem csak szakmai közösségemet szolgálom majd, hanem egy szélesebb látogatói kör számára is betekintést teremtsek a „kincskészítés műhelytitkaiba” (Képes Gábor címadó ötlete egy néhány évvel ezelőtti időszaki kiállítás alkalmából). 

A gyűjtés aktusa a szerzés öröméről, a vadászat izgalmáról szól, és könnyen valódi szenvedéllyé válhat. Ugyanakkor, e tevékenység rengeteg egyéb élménnyel is jár. Hasonlóan gondolkodó emberek barátságáról, a bolhapiaci alkudozás, sokszor komikumba hajló „dramaturgiájáról”, a véletlen rátalálás eufórikus állapotáról, a talányos tárgy eredetének, nemegyszer funkciójának megfejtéséről, a tárgyismeret megosztásáról, stb., stb.

Ám egy gyűjtemény birtoklásának sajnos megvannak a maga árnyoldalai is. Egy ritka értékű, sokak érdeklődésére számot tartó kollekció, mit sem ér, ha annak kincsei elzárva a külvilágtól, fiókokban, raktárakban, pincékben tárolódnak. Szorongató érzés uralja el a gyűjtőt, amikor arra gondol, hogy halála után mi lesz a sorsa az általa létrehozott gyűjteménynek. 

Több évtizeden át műtárgyak restaurálásával foglalkoztam. Ennek során, számos magángyűjtővel volt kapcsolatom és bizony, nem egyszer kellett megtapasztalnom, hogy az élők sorából való távozásukat követően-, az addig példátlan elkötelezettséggel, sok lemondással, szakavatott kutatómunkával, áldozatos anyagi kiadásokkal járó életmű, darabjaira hullott. Dacára annak, hogy még aktív korukban biztosítani szerették volna megőrzésüket. Nem sikerült nekik, mert a bürokrácia zavaros útvesztői, a döntéshozók nem megfelelő hozzáállása, vagy egyszerűen az anyagiak forrásának hiánya megakadályozta.

Reményeim szerint, az Ötvös Mesterségtörténeti Gyűjtemény elkerüli a fent idézett történetet. Számos biztató jel utal erre és kollégáimmal együtt várjuk azt a napot, amikor ünnepélyes keretek közt megnyílhat állandó kiállításunk, mert végre megvalósulásában láthatjuk viszont több évtizedes álmunkat!

 Maradj velünk, mert hamarosan újabb izgalmas cikkel jelentkezünk

Zoltán Tamás ötvös iparművész

Fiatal korában keramikusnak készült. Édesapja mérnökként dolgozott egy porcelángyárban, ahol nyaranta szünidős diákmunkában dolgozott. Ott szerette meg a kaolin engedelmes anyagát és ez késztette arra, hogy a Képző– és Iparművészeti Gimnázium kerámia szakára jelentkezzen. Ám addigra a kvóta betelt, és csak az ötvös szakon volt egy megüresedett hely. 

Ennek egészen addig nem örült, amíg először be nem lépett az ötvösök tanműhelyébe, amelynek hangulata azonnal magával ragadta. A különös miliő, a hely sajátos „illata”, a számára addig ismeretlen, furcsa formájú szerszámok, a szivárvány minden színében pompázó zománcok, a korábbi évfolyamok diákjainak kiállított munkái, mind-mind elbűvölték. E véletlen találkozás folytán lelte meg szakmáját, amit a kezdetek óta szenvedéllyel űz.

Zoltán Tamás - Fotó: Kissimon István

 Néhány évig az Állami Pénzverdében dolgozott, majd az Iparművészeti Főiskolán tanult, ahol később szakmai oktató is lett. Ebben az időszakban igen termékeny volt. Ékszerek, lakáskultúrát szolgáló plasztikák, állami megbízások munkái, művészi színvonalú használati eszközök, különféle díjak plasztikái, stb. kerültek ki kezei közül. Zsűrizett munkáit többek között a Képcsarnok Vállalat galériáiban értékesítették. Önálló kiállításai mellett, hazai és nemzetközi kiállítások részvevőjeként számos rangos díjjal is kitüntették. A Nemesfémművesek Országos Ipartestület alapító elnökeként éveken át sikeresen vezette a szervezetet. 

Folyamatos szakmai kihívások keresése és kísérletezések jegyében dolgozott, és amikor találkozott Szvetnik Joachimmal, az Iparművészeti Múzeum egykori főrestaurátorával, azonnal eldöntötte, hogy a továbbiakban restaurálással kíván foglalkozni. Addig az alkotás folyamatában és szépségében találta meg célját, de ezt követően az ötvös műtárgyak megmentése vette át a főszerepet szakmai életének. A restaurátor felelőssége felbecsülhetetlen. Az utókor számára megőrzött tárgyak, kincsleletek, (melyek olykor több száz évesek is lehetnek), helyreállításával a történelem egy-egy darabja maradhat fenn, eredeti valójában, fényében. Egykori készítőjének bőrébe bújva, az adott kor szellemét ismerve, hibalehetőség nélkül kell szinte „újjá” alkotni a reá bízott tárgyakat. Ehhez kimagasló ismeretekre és jártasságra van szükség a művészettörténet, a fémműves, a vegyészet és még számos terület témaköréből, de a körültekintő előkészületek olykor más szakemberek tudására támaszkodva is szükség lehet. Nagyon sok műtárgy köszönheti fennmaradását, továbbélését Zoltán Tamásnak; liturgikus és világiak egyaránt. Közülük kiemelkednek a múzeumokban őrzöttek és számos magángyűjteményben lévők. Az egyik legrégebbi helyreállított darabja egy 16. századi, reneszánsz korabeli misekehely volt, amelynek mintegy hatvan százaléka sérült, további harminc százaléka pedig hiányos volt – ezt később Prágában állították ki, mint a restaurálás remekét.

Zoltán Tamás több mint 15 éve lakik Erzsébetvárosban, szakmája iránti elhivatottsága vonzotta ide, hiszen ebben a régióban volt egykor az ötvösség központja. Létrehozott egy egyedülálló ötvös mesterségtörténeti gyűjteményt, melyet kuriózumnak számító ritkán előforduló tárgyi eszközök és dokumentumok alkotnak. Az unikális anyag több ízben szerepelt különböző időszaki kiállításon, páratlan érdeklődés kíséretében.

Idén, 2021-ben a Nemesfémművesek és Kapcsolódó Szakmák Országos Egyesülete és Zoltán Tamás összefogásával sikerült Erzsébetváros Önkormányzatával megállapodást kötni abban, hogy a gyűjtemény végre méltó és állandó helyre kerüljön az Erzsébetváros egyik utcafrontos helyiségében.

A hazai ötvösök szakmai közössége óriási mérföldkőhöz érkezett azzal, hogy a gyűjtemény rangjának megfelelő helyére kerülhet. A muzeális értékű ötvös eszközök, egy korabeli műhely, az esztétikus, ma már alig-, vagy egyáltalán nem ismert szerszámok, a szakma történetét illusztráló dokumentumok és számos más relikvia bemutatása mellett, ebben a közösségi térben válhat lehetővé időszaki kiállítások megrendezése, szakmai előadások szervezése, kulturális programok és még sokak érdeklődésére számító esemény megtartása.

Ezen blog célja ennek a fantasztikus gyűjteménynek a bemutatása és a téma iránt kíváncsiskodók informálása.

Hamarosan újabb bejegyzéssel jelentkezünk.