Miután a kiállítótér megfelelő állapotba került, a következő fázis a kiállítási tárgyak helyszínre szállítása volt. 

A vitrinek és néhány egyéb bútor szállítása külön nehézségekbe ütközött. 

Az egyedülálló, és nehezen pótolható, sőt, sok esetben pótolhatatlan eszközök több különböző helyszínről történő átszállítása komoly szervezést igényelt. A rendkívül gazdag gyűjtemény hamar kitöltötte a rendelkezésre álló teret, és csak nehezítette a munkát, hogy minden eszköz a megfelelő helye kerülhessen, hiszen lépni is alig lehetett a helyiségekben. 

 Egy kolléga felajánlásaként kaptunk gyönyörű öreg, több mint száz éves hajópadlót is a látványműhelybe. 

A padló elemek méretre vágása után beszerelésre kerülhetett a brett, és néhány ide tartozó szerszám, mely fontos eleme a látványműhely résznek. 

A golyósprésnek állványt kellett építeni, és sok elemet a különböző helyiségekbe is a helyszínen készítettünk el. 

A különböző termekbe a falfelületekre is kikerültek az installációk. Régi nyomtatványok, metszetek másolatai, és egyéb érdekességek, melyek segítik megismerni az ötvös szakmát. 

 Kikerültek a fali tároló egységek is, melyekben a gyengeáramú világítás is kialakításra került. 

Párhuzamosan folyik a munka az eszközök rendszerezésével, tematizálásával, és tisztításával. 

Számos felajánlást kaptunk barátainktól, kollégáinktól. Volt, aki a szállítás költségét vállalta, volt, aki vitrint szerelt, vagy cipekedett, mért, installációt ragasztott, takarított, vagy fali tárolókat szerelt. Mindenki lehetőségeihez mérten vette ki a részét anyagilag és időben egyaránt a nélkülözhetetlen munkafolyamatokból. Nélkülük közös álmunk nem válhatott volna valóra. Hálásan köszönjük! 

Következő cikksorozatunkban szeretnénk sorra venni és röviden bemutatni azt a hatalmas munkát, és páratlan összefogást, mely lehetővé tette, hogy közös álmunk valóra váljon.

Hamarosan megnyitja kapuit az Erzsébetvárosi Ötvös Mesterségtörténeti Gyűjtemény.

Zoltán Tamás bő másfél évtizednyi szélmalomharcnak tűnő küzdelme, a Nemesfémművesek és Kapcsolódó Szakmák Országos Egyesületének bevonásával kaphatott új lendületet. Nem csupán az ötvös szakmai közösség számára éreztük kiemelten fontosnak a Tamás által, mély szakmai alázattal felépített Gyűjtemény megvalósítását, hanem hisszük, hogy a szélesebb közösség számára is értéket képvisel az egyedülálló tárlat. 2020 tavasza óta folytak a tárgyalások az Erzsébetvárosi önkormányzattal, hogy olyan feltételekkel indíthassuk útjára a Gyűjteményt, mely garantálja annak fenntarthatóságát.

A helyszínen a munkálatok 2021 nyarán kezdődhettek meg.

Egyik első feladat a nemkívánatos gipszkartonfalak elbontása, és a lomok elszállítása volt.

Néhány helyen a megmaradt gipszkartont javítani, építeni kellett.

Az otthagyott nagyobb bútorok és egyéb dolgok az épület vadregényes és végeláthatatlan pincelabirintusába történő lecipelése is embert próbáló feladat volt.

A bérlemény a korábbiakban orvosi rendelőként üzemelt. Ennek következtében majdnem minden helyiségben található volt vizesblokk. A feleslegessé vált mosdókkal együtt a csempék is eltávolításra kerültek. Ennek nyomait gletteléssel tüntettük el, miként a korábbi polcok, faliszekrények után megmaradt hibákat is.
Amit lehetett a helyszínen található bútorokból, anyagokból átalakítottunk-újrahasznosítottunk.

E munkálatokkal párhuzamosan már a villanyszerelési munkálatok, és az izzók, helyenként lámpatestek cseréje is lezajlott.

Jópáran tudjuk, mivel jár egy felújítás. Biztosíthatlak kedves olvasó, hogy ez alkalommal is voltak nem várt események (beszakadt zár, omló vakolat…), ám közösen minden felmerülő problémát meg tudtunk oldani.

A helyiség tisztasági festésére szeptember közepén került sor. A festés után, ezen a ponton látszott először kirajzolódni, és érzékelhető valósággá válni a gyűjtemény befogadó tere.

A bérleményben kamera és riasztórendszer is kiépítésre került
Számos felajánlást kaptunk barátainktól, kollégáinktól. Volt, aki festett, volt aki flexelt, vagy cipekedett, bontott, gipszkartonozott, glettelt, zárat szerelt, vagy takarított.

Mindenki lehetőségeihez mérten vette ki a részét anyagilag és időben egyaránt a nélkülözhetetlen munkafolyamatokból. Nélkülük közös álmunk nem válhatott volna valóra. Hálásan köszönjük!

További érdekességeket a felújítás és berendezés folyamatáról a következő cikkben olvashattok.

Vésés, felületkiképzés, polírozás az ötvös szakmában

Amikor meglátunk egy ékszert, az észlelés első lépcsője, hogy megpillantjuk a fémes csillanást. Ez akkor érvényes leginkább, amikor egy tükörfényesre polírozott felülettel találkozunk.

Ahogy közelebb lépünk, és egyre inkább fókuszálunk, sorra kerülnek elő azok az értékes részletek, formák, kreatív megoldások, melyek gondos tervezésről és igazi szaktudásról árulkodnak.

Most, hogy ezekbe a folyamatokba betekintést nyertünk az öntéstől a hengerlésen a fém képlékeny alakításáig, vegyük sorra a vésés, felületkiképzés és polírozás eszköztárát a teljesség igénye nélkül.

A felületet gyakran díszítik véséssel. Ez lehet organikus inda minta snirglikkel, geometrikus díszítés, írott szöveg, vagy akármilyen szabadon értelmezett rajzolat a tárgy karakterének és az alkotó szándékának megfelelően. 

A magas minőségű vésés óriási gyakorlatot kíván. A vésnök biztos keze nagy gonddal forgatja a vésnökgolyót (mely egy szabadon mozgatható gömb formájú satu) a másik kezében tartott kézi véső szerszám alá. 

A rendkívül éles szerszám nyele tökéletesen a mester tenyerébe simul, míg hegye csigaformában forgácsot választ le a munkadarabról. A gondosan karbantartott szerszám hegyének nyomán fényes véset marad a tárgyon.

A díszítő vésnök eszköztárában rengeteg véső féle létezik. Leggyakrabban használt fajtái a fazettás, a flakk és a boll.

Matt felületek kialakítására gyakran használunk mattírozó vésőket. De szintén a felület borzolása céljából alkalmazunk különböző döngölőket, csiszolópapírokat, vagy egyéb eszközöket, módszereket.

Vésnök golyó és vésők - Fotó: Kósa Zoltán

A polírozás az a folyamat, mely sok esetben a legnagyobb kosszal jár. A rongykorongra felhordott paszta az ötvös ujjain penetráns fekete bevonatot képezve látványos kontrasztot ad a kezében tartott csillogó nemesfém tárggyal.

A polírozó gépek rendkívül sokfélék lehetnek. Manapság a kúpos, menetes tengelyt, melyre a csiszoló vagy polírozó korongot rögzítjük, egy motor hajtja.

Az ötvösség történetét tekintve azonban nem is olyan régen ezeket a forgó mozgást végző eszközöket lábpedállal hajtották, majd nagyipari termelésben un. transzmissziós meghajtással, egy központi hajtóművet kihasználva, bőr ékszíjjal hajtották.

Lábpedálos polírozógép - Fotók: Kósa Zoltán

Ám mindezek mellett párhuzamosan még mindig elterjedt volt a kézi polírozás alkalmazása.

Ez a módszer adja a legszebb és leginkább ellenálló felületet, hiszen az ehhez használt eszközök segítségével olyan erős tömör felületet alakítottak ki, melyre a gépi polírozás már nem képes.

Az ehhez használt eszközök a fényező kövek és acélok. 

A többi ötvös szerszámhoz hasonlóan ezen egyszerű eszközök tökéletes funkcionalitása szemet gyönyörködtető.

Fényező kőnek hematitot (vérkő) használtak.  Ennek formája többféle lehet, legtöbbször legömbölyített. A fényezéshez használt acélok alakja rendkívül változatos a tárgy formájának függvényében. Ezt az eszközt is sok esetben készítették elhasznált, kopott reszelőkből.

A szerszám hosszú esztergált nyelének másik oldalán kis gömb formájú végződés található. Ezt a végződést a kézi polírozó a hóna alá illesztette, míg kezével a felvastagított fogórészt szorította. A szerszám munkafelületével sebesen dörgölte a polírozandó tárgy felületét. Ez a munkafolyamat természetesen rendkívül megterhelő volt az ízületek számára.

Kézi polírozók - Fotó: Kósa Zoltán

Számos ilyen fényező szerszám szerepel a Gyűjtemény eszköztárában, mely Zoltán Tamás áldozatos munkájának, szakmai összefogásnak, és rengeteg befektetett munkának köszönhetően hamarosan megtekinthető lesz Erzsébetváros szívében.

Az Ötvös Mesterségtörténeti Gyűjtemény támogatókat keres, hogy ezt a páratlan tárgyegyüttest minden érdeklődő élőben is meg tudja csodálni.

Mindazon támogatóink adományaira számítunk, akik nem csak felismerték a tervezett létesítmény jelentőségét és fontosságát, de kedvüket lelni is szeretnék az általa nyújtandó tartalmas, sokszínű élményben
A legszerényebb összegű felajánlást is szeretettel fogadjuk, mert sok kicsi, sokra megy. 

A befolyó összegeket a NEKSZOE (Nemesfémművesek és Kapcsolódó Szakmák Országos Egyesülete) kezeli.

Felajánlott támogatói összeget banki utalással tudod eljuttatni hozzánk

Ezúton is köszönjük, hogy hozzájárulásoddal egy olyan nemes ügyet szolgálsz, melynek hírére a határainkon túl is felfigyelnek. 

Soron következő cikkünk témája a cizellálás és eszközei.

De mi is az a cizellálás?

Mindenki ismeri a „cizellált” kifejezést, mely leginkább egyfajta kifinomultságot jelent. Magas szintű művelése egyszerre igényel fejlett szépérzéket, jó kompozíciós képességet, kiváló szemet, finom kezet, anyagismeretet, türelmet, és sok-sok gyakorlást.

A cizellálás aránylag alacsony plasztikájú formai vagy felületi díszítés.

Formai díszítés, mivel sík lemezből önálló plasztikát hozhatunk létre a segítségével és felületi, mert aránylag összetett térbeli formákon (például egy kiöntőn vagy serlegen) felületi díszítésként jelenik meg.

Lényegét tekintve a nyújtás-és zömítés műveleteit alkalmazza, hasonlóan, mint a korábban ismertetett képlékeny alakítás, csak kisebb léptékben.

A cizellálás technikája évezredek óta ismeretes. Mitikus alakokon, ókori istenábrázolásokon, és spirituális jelrendszereken keresztül a keresztény kegytárgyakig számos különböző kultúrában különböző térben és időben a legváltozatosabb módokon jelenik meg.

Alapvetően négy elengedhetetlen alapkövetelmény teljesülésére és eszközfélére van szüksége egy ötvösnek vagy cizellőrnek, hogy munkáját elvégezhesse.

1. Megfelelő képlékenységű fém ötvözetből előkészített munkadarab.

Egy rideg, alkalmatlan ötvözet könnyen repedni kezd, vagy átszakad, így sok munka veszhet kárba.

2.Megfelelő alátámasztás. 

Az alátámasztások közül a leginkább elterjedt az un. cizellőr-, vagy szurok golyó. Ez a cizellőr szurokkal (melyet a mester magának kever ki cipész-szurokból, gipszből vagy téglaporból, méhviaszból és faggyúból) feltöltött alumínium, réz, vagy akár öntöttvas félgömb formájú edény, mely faháromszöggel van alátámasztva, folyamatosan elforgatható, hogy a mester megfelelőképpen hozzáférjen a munkadarabhoz. A keverék alatt gipszbe ágyazva valamilyen nagyobb fajsúlyú anyagot helyeznek el (pl vas vagy ólom), hogy a szerszámnak legyen húzása, ne ugráljon az ütések alatt. Manapság sokan egészségi és környezetvédelmi szempontok okán az un. „mediterrán gyanta golyót” alkalmazzuk, melynek receptjét Zoltán Tamás hozta Magyarországra, és tette közkinccsé. Összetétele hasonlatos a szurokgolyóéhoz, ám bázis anyagként szurok helyett fenyőgyantát használunk.

Cizellőr szurokgolyó és poncoló szerszámok - Fotó: Kósa Zoltán

3. Poncoló acél

A poncoló szerszám edzhető acél ötvözetből kovácsolt hengeres, négyszög vagy nyolcszög keresztmetszetű bő 10cm-es hosszúkás szerszám. A szögletes keresztmetszet stabil tartást biztosít. Dolgozó felületének kialakítására végtelen számú variáció lehetséges. Az ötvös a maga számára készíti el, az aktuális munka kívánalmai szerint. Egy tapasztaltabb cizellőr munkakörnyezetében több száz poncoló acél is található.

A különböző mintabeütők mellett léteznek íves és egyenes trasszírozók (vonalazók), alapvisszaütők, domborító poncolók, simítók és mattírozók.

Sok esetben a szerszám végeit kicsit vékonyabbra kovácsolják. Így az erősebb középső résznek köszönhetően a szerszámnak jobb húzása lesz, biztosabb lehet vele a munka. A fogó rész többnyire rusztikus, kovácsolt, vagy reszelőnyomos, mely megakadályozza, hogy az eszköz a mester kezéből kicsússzon. A dolgozó vég polírfényes. Ez egyrészt azért fontos, hogy a munkadarabon könnyebben vezethető legyen a szerszám, másrészt, mert az eszköz felülete fog visszaköszönni a munkadarab felületén. Igazán igényes munkát csak kifogástalan szerszámokkal végezhetünk.

4. Cizellőrkalapács

Méltán ikonikus szerszáma az ötvös szakmának. Kifinomultsága, és végtelen őszinte funkcionalitása okán kialakult formagazdagsága szemet gyönyörködtető. Sok esetben a mester magának készíti el ezt a szerszámot is.

A kalapács fejének ütő felülete aránylag nagy átmérőjű, hogy a poncoló szerszámot könnyen eltalálja. Szöge kicsit döntött a nyél tengelyéhez képest, hogy az ütés ívét követve biztosítsa a poncoló végével történő merőleges találkozást. Foka legtöbbször domború végű, ám sok esetben ék alakúra kialakított. Ez az oldal csupán ellensúlyként szolgál, hogy az ütések megfelelő lendületet kapjanak mindkét irányba a leírt pályán.

A kalapács nyelének anyaga leggyakrabban lenolajban áztatott som. Ez a cserje tökéletesen megfelel erre a célra. Sűrű, erősen kötött rostjai megfelelő formai kialakítással, és gondos használattal igen hosszú időre garantálják élettartamát.

Cizellőr kalapács - Fotó: Kósa Zoltán 

De milyen a megfelelő forma? 

Nyak fölött kiszélesedik, hogy a fej számára megfelelő rögzítést biztosítson. A nyak rész hosszú és aránylag vékony, hogy a munka végzése kényelmesebb és könnyedebb legyen. Formája enyhén felfelé ívelt, továbbá bal- és jobbkezes használat szerint oldalirányba is íves. A cizellőrkalapács nyél végződése vastag és erősen legömbölyített, hogy a mester tenyerébe simuljon.

Méretét tekintve ez az eszköz is rendkívül változatos. Vékony, lágyabb anyagokhoz egész kis méretű finom eszközöket használunk, míg nagyobb domborításokhoz nagyobb súlyú, és erőteljesebb nyelű kalapácsot alkalmazunk.

A cizellőrgolyóba rögzített munkadarab, a poncoló acél kívánt formára alakított, polírozott végével találkozik. A lemez alakításához szükséges erőről a poncoló végével ütköző cizellőrkalapács gondoskodik. A finom egyenletes ütések hatására a szurok, vagy éppen gyanta engedelmesen teret enged az adott szakaszon. A mester egy-egy tárgyat, szükség szerint többször is megfordít a beágyazó anyagban, hogy kiemeljen, vagy éppen leüssön egyes részeket. Így alakul kalapácsütésről-kalapácsütésre több ezer apró nyom mentén az a finom plasztika melynek értékét évezredek óta nagy becsben tartjuk, és tiszteljük eszköztárával egyetemben a mögötte rejlő pótolhatatlan tudást.

Nagy Sándor átkelése a Garncius folyón - Szentpéteri József 1830 - Fotó: Iparművészeti Múzeum

Köszönjük, hogy elolvastad! A következő cikk témája a vésés és polírozás.

Az Ötvös Mesterségtörténeti Gyűjtemény támogatókat keres, hogy ezt a páratlan tárgyegyüttest minden érdeklődő élőben is meg tudja csodálni.

Mindazon támogatóink adományaira számítunk, akik nem csak felismerték a tervezett létesítmény jelentőségét és fontosságát, de kedvüket lelni is szeretnék az általa nyújtandó tartalmas, sokszínű élményben
A legszerényebb összegű felajánlást is szeretettel fogadjuk, mert sok kicsi, sokra megy. 

A befolyó összegeket a NEKSZOE (Nemesfémművesek és Kapcsolódó Szakmák Országos Egyesülete) kezeli.

Felajánlott támogatói összeget banki utalással tudod eljuttatni hozzánk

Ezúton is köszönjük, hogy hozzájárulásoddal egy olyan nemes ügyet szolgálsz, melynek hírére a határainkon túl is felfigyelnek. 

Elterjedt nézet, hogy az eltöltött idő miatt munkahelyünket második otthonunknak tekintjük.

Kiváltképp érvényes ez az ötvös szakmára, hiszen egy rendkívül szerethető és izgalmas mesterségről van szó.

A brett az ötvös munkaasztala. Az aránylag magas asztal félköríves kivágása igazán jellegzetes. Ez a forma biztosítja, hogy jól hozzáférjünk a munkadarabhoz. Az asztal megfelelő magassága azért szükséges, hogy ne görnyedjünk fölötte, ne alakuljon ki rossz tartás.

A brett lapja legtöbbször valamilyen keményfából készül, hogy megfelelőképp tartós legyen. Legtöbb esetben fiókos tartószerkezet, illetve lábak biztosítják a szükséges stabilitást, hiszen egy ingó-mozgó asztalon nem lehet precíz munkát végezni. A precíz munka java a fejnáglin (reszelőszög) történik. Ez a keményfából készült nyúlvány szolgál alátámasztásként reszelés, és sokszor apróbb fűrészelések során is. Természetesen a lehulló nemesfémforgács nem veszhet kárba. Az asztal lapja alatt rögzített felben (lazán rögzített bőr) gyűlik össze a fejnáglin végzett munka közben lehulló nemesfém forgács. A felből a reszeléket a ramsalni (reszeléklapát) segítségével gyűjtjük össze.

Ötvös műhely - Fotó: Kósa Zoltán

Léteznek egybeülős munkaasztalok, de nem megy ritkaság számba a nagyobb termelésben használt több beülős brett sem.
A brett asztal nélkülözhetetlen munkaeszköz, és rengeteg egyéb szerszám is helyet kap rajta. Ezek fajtái illetve arányai rendkívül változatosak az ötvösmester profiljának megfelelően.

Íme, a leggyakrabban előforduló eszközök a brettről és közvetlen környékéről:
Reszelők (nagy reszelők, tűreszelők, riflik, zsanérreszelők), lombfűrész, mérő- és rajz-eszközök (karcűk, karckörző, subler /tolómérő), lupe, ostoros motor, marók, fogók: lapos, spicc, kúpos, sín, párhuzam, csípő…, forrasztópisztoly, smirglifa, lemezolló, tüzicsipesz, harmadik kéz, forrasztótű, kis üllő, stekli, vésőszerszámok…

Manapság a munka megvilágításához elektromos árammal működő világítótesteket használunk. Ám gondolhatjuk, hogy a pl. a XIX. század ötvösműhelyében nem volt elérhető ez a rendkívül kényelmes megoldás. Elődeink egy a brettre állított kerek üvegtartály segítségével fókuszálták a műhely kis ablakán beszűrődő fényt a munkaterületre.

Brett asztal - Fotó: Kósa Zoltán

Engedje meg a kedves olvasó, hogy egy romantikabeli hangulatú körmondattal fessem le az érzéseim:
A régi műhelyvilág romantikája, a külvilág beszűrődő fényével, mely ezeket a rendkívül változatos eszközöket kontrasztos megvilágításban tárja a szemünk elé, olyan látvány, mely nem csak a látogatót képes ámulatba ejteni, hanem az elhivatott szakmaszerető mestert is arra sarkallja egyes munkanapokon, hogy műhelye sarkában állva hosszú percekig gyönyörködjön egyedülállóan szeretnivaló eszközeiben.

Következő cikkünkben a cizellálás rejtelmeibe nyújtunk kis betekintést.

Az Ötvös Mesterségtörténeti Gyűjtemény támogatókat keres, hogy ezt a páratlan tárgyegyüttest minden érdeklődő élőben is meg tudja csodálni.

Mindazon támogatóink adományaira számítunk, akik nem csak felismerték a tervezett létesítmény jelentőségét és fontosságát, de kedvüket lelni is szeretnék az általa nyújtandó tartalmas, sokszínű élményben
A legszerényebb összegű felajánlást is szeretettel fogadjuk, mert sok kicsi, sokra megy. 

A befolyó összegeket a NEKSZOE (Nemesfémművesek és Kapcsolódó Szakmák Országos Egyesülete) kezeli.

Felajánlott támogatói összeget banki utalással tudod eljuttatni hozzánk

Ezúton is köszönjük, hogy hozzájárulásoddal egy olyan nemes ügyet szolgálsz, melynek hírére a határainkon túl is felfigyelnek. 

Soron következő cikkünk témája a forgácsolás. Azon belül is a kézi forgácsolás.

 A forgácsképzés lényege, hogy apró darabokat választunk le a munkadarabunkról, mely esetünkben leginkább fém.

Precíz darabolás céljára leggyakrabban ötvös lombfűrészt használunk. Formai alapjait tekintve, ez az eszköz hasonlatos egy közismert „barkács” lombfűrészhez, ám kifinomultsága, arányai és anyagának minősége méltó képviselője a varázslatos ötvös eszközök hosszú sorának. A fűrész keretbe a munkához megfelelő fűrésszálat szorítunk. Különböző anyagokhoz, és különböző vastagságokhoz más-más vastagságú fűrészszálat használunk. Sőt, a szakma tagozódásának megfelelően különböző méretű fűrészeket alkalmazunk. Például az aranyműves fűrészkeret aránylag rövid, míg az ezüstműves fűrészkeret hosszabb, hogy a nagyobb munkadarabokat is át lehessen érni vele.

A fűrészelés, főleg az áttört minták fűrészelése aránylag fiatal technológia az ötvös eszköztárában. Korábban véséssel, hidegvágással oldottak meg hasonló kihívásokat.

Lombfűrész- Fotó: Kósa Zoltán

Anyagelőkészítés és darabolás, illetve anyag leválasztás céljára a nyírás műveletét is gyakran alkalmazzuk. Ennek eszközei például a különféle lemezollók (kézi lemezolló, karos lemezvágó olló, tábla olló)

Forgácsleválasztásra az ötvös eszköztárában legváltozatosabb szerszám a reszelő. 

A reszelő talán nem feltétlenül a leglátványosabb eszköz, de az erős kötődés mégis indokolt, hiszen az ötvös munka jelentős hányada folyik ebbe a szerszámcsaládba tartozó eszközökkel. 

Reszelővel dolgozzuk el egyes munkadarabok szélét, és nem csak gyönyörű élletöréseket hozhatunk létre, melynek finom vonalán egyenletesen fut a fény, hanem formát is alkothatunk vele.

Számos formában, méretben, vágásban és finomságban fordulnak elő.

Formáját tekintve lehet: lapos, féldomború, kerek, háromszög, négyzetes ovális, barett, rifli (hajlított, íves reszelő), zsanérreszelő.

Mérete szerint a tűreszelőktől a rendes nagyjából 20 cm-es asztali méreten át a közel fél méteres reszelők is megtalálhatóak egy-egy ötvös műhelyben.

A tűreszelő, ha elkopik, remek jelelő szerszám, pl. karctű vagy pontozó készülhet belőle.

A nagyméretű öreg, elkopott reszelő sem válhat az enyészet martalékává. Kiváló anyagának köszönhetően egy gondos mester kezei között olyan formavassá alakulhat, mely még ötvös generációk sorát képes kiszolgálni.

Következő cikkünkben az ötvös asztalt fogjuk bemutatni, melynél ülve szakemberként, időnk legjavát eltöltjük.

Mint azt az előző cikkben jeleztük, még a képlékeny alakítás a témánk, ám ezúttal a munkadarab másik oldaláról kapunk betekintést az ezüstművesség támasztékainak rendkívül gazdag eszköztárába.

A különböző nemes- és színesfém ötvözetekben akkor jöhet létre képlékeny alakváltozás, ha a munkadarab anyaga eléri az un. folyáshatárt. Ezt az anyag szerkezetében lévő diszlokációknak, rácshibáknak köszönhetjük. 

A munkadarabunknak mindkét oldalról megfelelő erőhatással kell találkoznia, hogy változás állhasson be a formájában. 

Az előző cikkünkben az ezüstműves kalapácsokról beszéltünk. Az ezzel szemben lévő alátámasztást biztosíthatja formavas, üllő, formafa, homokkal töltött bőr párna, vagy akár egy fatönkbe vájt negatív lencse-forma is, melyben a domborítás műveletét végezzük.

A „formavasak” olyan edzett, vagy kéregedzett acél eszközök, melyek stabil alátámasztást jelentenek az ezüstműves munkák során.

Formailag és méretben is rendkívül változatosak ezek az eszközök. Fontos hogy a forma jól idomuljon a készülő tárgy alakjához a forma adás, majd a planírozás során.

Legtöbb esetben a mester önmaga készíti ezeket a szerszámokat, akár egy nagyobb méretű elkopott reszelőből. A formavasak kovácsolás során rusztikussá és feketévé vált testével gyönyörű kontrasztot alkot a polírfényesre csiszolt munkafelület. Nagyon fontos ezek gondos ápolása, hiszen a munkadarab felületén, a szerszám felületének minősége fog árulkodni a készítő gondosságáról. 

Az edények, vázák, tálkák készítésén keresztül az evőeszközök előállításáig megszámlálhatatlan mennyiségű formavasra van szükség. Öblös edények kialakításánál rezgő domborításhoz rezgővasakat használunk.

Egy nagy gonddal elkészített eszköz ötvös generációk sorát képes kiszolgálni. Nem csoda tehát ragaszkodásunk, és az a mélyen gyökerező szeretet, mely késztetésére egy hasonló kép láttán egyszerre dobban a szívünk.

Ezüstműves formavasak - Fotók: Kósa Zoltán

A gyűjtemény rendkívüli, Magyarországon egyedülálló, és európai viszonylatban is ritka széles tárházát vonultatja föl ezeknek a csodálatos eszközöknek.

A formavasakat legtöbbször kovácssatuban rögzítjük.

Az üllők világa is rendkívül nagy változatosságot mutat. A cél ez esetben is a funkció tökéles ellátása. Ám ezzel együtt nem ritka, hogy az üllőket, szarvasüllőket a korábbi századokban olyan díszítményekkel látták el, melynek szinte mítikus jelentőséget tulajdonítottak.

Ismertebb, és a manapság könnyebben fellelhető aranyművesség eszköztárában is megtalálhatóak azok az eszközök, melyek nagyon hasonló célt szolgálnak, csak kisebb léptékben. Természetesen a szakma különböző ágai között rengeteg az átfedés. Ide tartoznak a különböző foglalatbeütők, az ékszerész üllő, az anknik, punznik, franciavasak, de még a dróthúzó vasak is.

Köszönjük, hogy elolvastad. Következő cikkünkben a forgácsolás módjait és eszközeit fogjuk nagy vonalakban bemutatni.

Az Ötvös Mesterségtörténeti Gyűjtemény támogatókat keres, hogy ezt a páratlan tárgyegyüttest minden érdeklődő élőben is meg tudja csodálni.

Mindazon támogatóink adományaira számítunk, akik nem csak felismerték a tervezett létesítmény jelentőségét és fontosságát, de kedvüket lelni is szeretnék az általa nyújtandó tartalmas, sokszínű élményben
A legszerényebb összegű felajánlást is szeretettel fogadjuk, mert sok kicsi, sokra megy. 

A befolyó összegeket a NEKSZOE (Nemesfémművesek és Kapcsolódó Szakmák Országos Egyesülete) kezeli.

Felajánlott támogatói összeget banki utalással tudod eljuttatni hozzánk

Ezúton is köszönjük, hogy hozzájárulásoddal egy olyan nemes ügyet szolgálsz, melynek hírére a határainkon túl is felfigyelnek. 

Mint a címben is utalunk rá, a gondos tervezés és az esztétikum olyan alapvetése az ötvös szakmának, amely évezredek óta garantálja annak magas minőségét és létjogosultságát. Erről árulkodnak az ezüstművesség eszközei, melyekkel leggyakrabban használati tárgyakat készítettek a gyertyatartótól az étkészleteken át a kegytárgyakig.

Az ezüstművesség virágzott a 16.-19. században. Olyan mesterek és műhelyek hagyatékát csodálhatjuk közgyűjteményekben és galériákban, mint Hann Sebestyén, Szentpéteri József, vagy a Prandtner család műhelye. 

Az alapanyag előkészítése-, hengerlést követő cikkünk főszereplője a kalapács.

Egy ötvösnek, azon belül is leginkább az ezüstművesnek számtalan kalapácsa lehet.

Ezek az ezüstműves kalapácsok formában, méretben is rendkívül változatosak, de egy dolog mindegyikben közös: -mindegyik eszköz tökéletesen képes ellátni speciális funkcióját.

De mi is lehet ez a funkció, és mire használjuk ezeket az eszközöket?

Az ezüstműves kalapácsokat az előkészített lemez képlékeny alakítására használjuk.

Képlékeny alakítás például az a munkafolyamat, amikor egy sík tárcsából tálkát, edényt vagy akár vázát készítünk. Ehhez a kalapács mellett valamilyen alátét anyagra is szükség van még. 

Az alakadáshoz leginkább a következő kalapácsokat használjuk: domborító kalapács, és felhúzó kalapács. Ezeken belül anyagvastagság, és forma tekintetében is igen nagy változatosságot mutatnak az eszközök.Öblös edények kialakítására tiffelő kalapácsot használunk.

A végleges forma elérése után a felületet planírozó kalapáccsal simítjuk el. A munkadarabok sokrétűsége miatt rendkívül változatos mind a kalapácsok, mind az alátámasztás eszközeinek anyaga és formája. Ez lehet üllő, valamilyen speciális formavas, vagy akár homokkal töltött bőrpárna is.

Az ötvös kalapácsok nyelének anyaga leggyakrabban som. Ez a cserje megfelelő szárítás után kiváló, szívós alapanyag. A kifaragott nyelet lenolajban áztatják, hogy védelmét biztosítsa, élettartamát növelje.

Ezek az eszközök nem csak rendeltetésük és ipartörténeti jelentőségük miatt érdekesek számunkra.Ezen eszközök kifinomultsága mesél számunkra a mester, a készítő és használó szakmaszeretetéről.

A gyűjteményben megcsodálható eszközök finom arányain, és kifogástalan állapotán tisztán érezhető az a törődés melyet csak igazi elhivatottság eredményezhet. Ezek a kalapácsok ma is tökéletesen használhatóak, és értő kezekben, megfelelő szellemben szállhatnak tovább generációról-generációra.

Ezüstműves kalapács

A képen látható kalapácson is tettenérhető az a kifinomultság, amiért rajongunk ezekért a szerszámokért.

Következő cikkünkből a képlékeny alakítások során használatos alátámasztásról, és általában az üllőfélékről tudhatnak meg többet a kedves érdeklődők.

Az Ötvös Mesterségtörténeti Gyűjtemény támogatókat keres, hogy ezt a páratlan tárgyegyüttest minden érdeklődő élőben is meg tudja csodálni.

Mindazon támogatóink adományaira számítunk, akik nem csak felismerték a tervezett létesítmény jelentőségét és fontosságát, de kedvüket lelni is szeretnék az általa nyújtandó tartalmas, sokszínű élményben
A legszerényebb összegű felajánlást is szeretettel fogadjuk, mert sok kicsi, sokra megy. 

A befolyó összegeket a NEKSZOE (Nemesfémművesek és Kapcsolódó Szakmák Országos Egyesülete) kezeli.

Felajánlott támogatói összeget banki utalással tudod eljuttatni hozzánk

Ezúton is köszönjük, hogy hozzájárulásoddal egy olyan nemes ügyet szolgálsz, melynek hírére a határainkon túl is felfigyelnek. 

Cikksorozatunkban röviden és közérthetően igyekszünk megosztani az érdeklődőkkel az ötvös szakma alapjait, hiszen a munkafolyamatok sokrétűségén keresztül derül fény a szakma igazi szépségére.

Az előző cikkből megismerhettük az öntés alapjait.

Az öntés után az alapanyagelőkészítés következő lépése: a hengerlés

A hengerlés technikáját Európában már a reneszánsz korban ismerték, de igazán csak a 19. századra terjedt el a használata. Korábban kézi erővel kalapács és üllő segítségével egyenletesen nyújtották az anyagot

Az ötvös henger lényegében az anyag keresztmetszetének csökkentésére, nyújtására való.

A többnyire öntött acél hengertest rögzíti a két kéreg-edzett acél palástot, melyek távolsága az ötvös henger tetején lévő „T” karral állítható. A két henger egyenletes mozgását legtöbbször fogaskerékpár segíti. Gyakran komolyabb fogaskerék áttétek támogatják az ötvös munkáját, ugyanis a színes és nemesfémek kézi erővel történő áthajtása a henger-pofák között meglehetősen erős fizikai igénybevételt jelenthet a hengerelt anyag szélességének függvényében.

Ötvös henger

Az ötvösök leginkább a huzal és lemezhengert használják, de léteznek különböző profilhengerek, például gyűrűsín kialakításához, vagy gyöngydrót előkészítéséhez. 

Hengeres prést használtak érmék előállítására már a 17.-18. században is.

Ezeket a gépeket leginkább vízerővel hajtották.

Manapság már elterjedtek az elektromos meghajtású gépi hengerek is. Ám kifinomultságukban, szépségükben nem érhetnek 19. századi társaik nyomába.

A legtöbbek számára a fém megmunkálása varázslat.
Az a széles körű szaktudás, mely amikor magas szintű esztétikummal párosul, olyan kivételes tárgyakat eredményez, mely évezredek óta képes ámulatba ejteni az emberiséget.
A következőkben szeretnénk egy kis betekintést nyitni az ötvös szakma rejtelmeibe. Tételesen veszünk sorra néhány izgalmas munkafolyamatot és eszközt az Ötvös Mesterségtörténeti Gyűjteményből.

Legtöbbször egy tárgy elkészítése az öntéssel kezdődik.
Az ötvös a megfelelő finomságú nemesfém ötvözetet létrehozásával, az olvasztással kezdődik.

A fehéres színű samott tégelyben, forrasztó, vagy olvasztó pisztollyal melegítjük az anyagot.
A samottos kerámia tégely jól bírja a magas (1000 Celsius fok fölötti) hőmérsékletet.

Az öntés kellékei

Az olvadt nemesfémet a kokillába öntjük.
A kokilla lényegében egy vasforma, mely megfelelő előmelegítés után alkalmas arra, hogy az olvadt fém megfelelő tempóban lehűlve az elvárt formát megkapja.
Lemez és huzalanyag öntéséhez az igények szerint változó méretben használják az ötövösök és alapanyagelőkészítők ezeket az eszközöket. Létezik fekvő-nyitott kokilla, és zárt, álló kokilla is.

A kokillába való öntésen kívül, amikor a kihívás úgy kívánja, létezik homoköntés, és precíziós öntés is.

A homokformázás eszközei

Ha kíváncsi vagy mi történik az öntés után, kövesd a blogot, mert folyamatosan új érdekességekkel jelentkezünk.

Az Ötvös Mesterségtörténeti Gyűjtemény támogatókat keres, hogy ezt a páratlan tárgyegyüttest minden érdeklődő élőben is meg tudja csodálni.

Mindazon támogatóink adományaira számítunk, akik nem csak felismerték a tervezett létesítmény jelentőségét és fontosságát, de kedvüket lelni is szeretnék az általa nyújtandó tartalmas, sokszínű élményben
A legszerényebb összegű felajánlást is szeretettel fogadjuk, mert sok kicsi, sokra megy. 

A befolyó összegeket a NEKSZOE (Nemesfémművesek és Kapcsolódó Szakmák Országos Egyesülete) kezeli.

Felajánlott támogatói összeget banki utalással tudod eljuttatni hozzánk

Ezúton is köszönjük, hogy hozzájárulásoddal egy olyan nemes ügyet szolgálsz, melynek hírére a határainkon túl is felfigyelnek.